2. Fejezet - 2. Rész

Lea

Anyu egyből felmérte a terepet. Megakadt a tekintete Marcuson, de szerintem Ryan is okozott neki meglepetést. Harcias tekintettel meredt a két fiúra, és felvonta az egyik szemöldökét.
- Fiúk, ezt kint, ha kérhetném! A bútoraimat, meg majd kárpótoltatom. Most pedig mind a ketten: Húzzatok el! - anyám most először látszott szomorúnak. Ryan morgott, Marcus pedig nem nagyon akart menni. Anyu átváltozott, és magasabb hangnemben rikoltott. Tipikus madárrikoltással. Befogtam a fülem, olyan éles volt a hang. Megjelent két újabb Vlagamor, akik csak simán berepültek a nappaliba. 
Ha nem mentek tüstént, ők szívesen kikísérnek titeket. - anyám telepatikusan beszél. Én is hallottam. 
Marcus vette hozzá az úri emberségét, és meghajolt anyám előtt, majd sebesen elrepült. Ryan csak bólintott, és ő is eltűnt. Anyám visszaváltozott.
- Köszönöm, uraim! - elhajtotta őket. Ők is meghajoltak előtte, majd távoztak. 
- Lea? Merre vagy?
Reszkettem. A faszilánkok a bőrömbe mélyedtek. Anyu felrántotta a szekrényt. Ott kuporogtam én, meggyötörten és kétségekbe esve. 

*

Mindent bevallott. Az egészet. Hogy én is Vlagamor vagyok, de teljes vérű. Azt is elmondta, hogy vigyáznom kell, mert el vagyok egyezve Ryannek. 
- Tessék? - döbbentem le. Ryan a...a férjem???
- Kérlek, maradj veszteg. Nekem is szörnyű. De te vagy az egyetlen Vlagamor, aki Titán képességű. Mert mi a föld öt elemét használjuk. Van a tűz, a föld, a levegő, a titán és a víz. Mindegyiknek más-más a hatóköre.
Mindegyik Vlagamor Wordyu földjén él. Egy hely hegyek és a föld között. 
A víz Vlagamorok irányítják a vizet, legfőképpen tengerekben élnek. Tudnak repülni is, de nem nagyon használják a szárnyaikat, mert nekik a farkuk lapátos végű. Meg a szárnyuk segíti őket az úszásban. 
A levegő Vlagamorok irányítják a levegőt, tornádókat kavarhatnak, és sohasem szállnak le a földre. Én is levegő vagyok.
A tűz Vlagamorok irányítják a tüzet, testük egyik pillanatról a másikra át tud alakulni kész tűzgolyóvá. Bármit felmelegítenek, csupán a gondolatuk segítségével.
A föld Vlagamorok irányítják a földet, meggyorsítják a növények növekedését, a föld így is tápanyagban dús. 
A titán Vlagamorok irányítják a Föld legritkább, egyben legértékesebb kincsét. Titánok nélkül nem lenne a mi földünk sem. Mert ez táplálja nálunk a többi erőt. A Menedékben, a mi földünkön van egy kút. Minden 20.000 évben egyszer el kell látogatnia oda egy Titánnak, és belepumpálni az életerejét, hogy ismét erőre kapjunk. 
Minden Vlagamornak más farka van. [lásd a rajzon. Béna kép, tudom, de nem tudok rajzolni]
Így különböztetjük meg egymást, hogy
ne legyen kavarodás. 
 - Viszont te különleges vagy! - emlékeztetett anyám. Marcus is mondta, és nagyon meg akart védeni.
- Tehát, én mi vagyok? - kérdeztem.
- Titán. Az egyetlen nőstény. És Ryan az egyetlen hím Titán. - igazította meg kalapját. - Érted, ugye?
Értettem. Tehát azt várják el tőlem, hogy összejöjjek Ryannal és Vlagamor bébiket szüljek neki. 
- Ti...? - kezdtem volna, de közbevágott.
- Mielőtt megkérdeznéd. Emberi alakban kell a szülést elvégezni. Nem tojásokkal. - mosolygott.
- Ez nem vicces! - akadtam ki ösztönösen.
- Lea. Holnap van a születésnapod. Azután három nappal kell átváltoznod. Az első változás kicsit fájni fog. Picit.
- Fájni?
Anyu csak legyintett. 
- Most nem lenne gond, ha felmennék a szobámba? - indultam fel.
- Nem. Sok ez most neked. - helyeselt azonnal.
- Várj! Marcus micsoda? - töprengtem. 
- Őt nem tudjuk. A változásakor ért balesete miatt, a farka letört, így nem tudjuk megállapítani. 
Tehát Marcus egyenlőre alkalmazhatatlan. 

*

Kinéztem az ablakomon. Marcus az erdő mellett ült, Vlagamor alakban. A farkát a földhöz csapkodta és most meg tudtam nézni. Nagy roncsolódás érte. Anyu szerint a változása során. Nem tudják mihez ért. A tekintetünk összekapcsolódott. 
Sajnálom, Lea! Hogy így kellett megtudnod! 
Megráztam a fejem válaszként. Nem bántam. Marcus csak oldalra biccentette a fejét, és felrikoltott. Örömteli hang volt. Ugrált párat, majd eltűnt az erdő sötét sűrűjében.